Huszonnyolcadik rész - Nem tudom

A tegnapi esténk után Derekkel, már nem volt erőm írni. Amint hazadobott, letusoltam és aludtam is.
A nagy 'kérdezzünkmeganyáékatahétvégéről' beszélgetést ma délután tervezem, mielőtt még túl késő lenne.
A suliba ma semmi érdekes nem történt. Csak a szokásosan unalmas tanórák.. Miután kicsengettek az utolsó óráról is, Abbyvel elmentünk a plázába nézelődni, vásárolgatni. Legalább újra együtt tudtuk tölteni a kora délutánt. (Vettem egy új könyvet, Meg Cabot írta, remélem jó sztori lesz..) Mire hazaértem anya már otthon volt. Már csak apára vártam. Addig felmentem megkeresni  Willowot. A szobájában találtam egy macival játszott.
- Szia kicsilány.
- Szia El.
- Fáj még a kezed?
- Nem, holnap után megyünk megint orvoshoz..
- Leszedik a gipszet? - néztem elkerekedett szemekkel, hisz nemrég tették fel neki.
- Nem dehogy, csak megnézi, mennyit javult.
Hallottam apu autóját bekanyarodni, így gondoltam akkor essünk túl a beszélgetésen.
- Ja jó, mindjárt visszajövök.
- Jó.
Leszaladtam, apu a szobájukban pakolászott egy bőröndbe. (?) Miért pakol bőröndbe? Hova utazik? És miért?
- Hova mész? - kérdeztem
- Szia El, elutazom.
- Azt látom.. de hova és miért?
- Konferenciára kell mennem, a másik céghez jövőhéten jövök csak vissza.
Hm..akkor nem is lesz itthon a hétvégén. És akkor most megkérdezzem vagy ne? Na jó, inkább beszélek először anyával.
- Értem. De eddig sose utaztál el ilyenekre, még régebben sem.
- Tudom, de most muszáj. A kollégám se tud menni, így nekem kell.
Inkább ott hagytam, hogy pakolásszon, és átmentem anyához a konyhába.
- Anyu, kérdezhetek valamit?
- Persze kicsim, mondjad.
- Derek szeretne a hétvégén Versailles-be menni, hogy kicsit kettesben legyünk.. Elmehetek?
- Egész hétvégén? Hol alszotok?
- Igen, és hotelban.
- Este megbeszéljük, vacsora után.. rendben? Apádnak mondtad már?
- Izéé..még nem.
- Akkor majd én, úgy talán engedékenyebb lesz.
- Köszönöm.
Majd inkább felmentem a szobámba. Vártam, hátha anya nem várat neg vacsiig ezzel a beszélgetéssel, de végül nem így lett.
Beszélt apával, aki nagy győzködések árán belement, azzal a feltétellel, hogy rendszeresen hazatelefonálok, hogy mi a helyzet. Nem a világvégére megyek, de inkább megteszem, legalább akkor tuti elenged. Felhívtam Dereket a jó hírrel, majd rácsörögtem Abbyre, mivel ha elmegyek Derekkel a hétvégén, nem tudok menni a koncertre sem. Hajaj.

Huszonhetedik rész - Újra

Furcsa volt újra suliba menni. Igaz csak 2 hetet nem voltam, őszi szünettel együtt, de akkor is. 7 óránk volt. Angolon feleltünk, George súgta az egyik választ Abbynek, mert én se tudtam. Szerencsére ötöst kapott.
Egy örökkévalóságnak tűnt mire végeztünk ma. Már alig vártam, hogy csengessenek. Nem volt kedvem Abbyvel és Derekkel sem találkozni délután, csak haza akartam menni. Dereknek csak annyit mondtam, hogy este jöjjön át. Addig igyekszem összekapni magam. Hiányzik Lilly. Nagyon. Megint előtört az az érzés, hogy vissza akarok menni. A régi házunkba, a régi barátaimhoz, a régi iskolámhoz. Jó itt, de nem teljes. Csak ültem a nappaliban, és bambultam.
- Baj van kicsim? - kérdezte anya.
Megijedtem, mert nem vettem észre, hogy a közelembe jött volna.
- Nem nincs semmi - feleltem, miközben igyekeztem mosolyogni, mintha az ég világon semmi bajom nem lenne.
- Biztos?
- Igen anya, tényleg nincs semmi baj.
Átment a konyhába, majd hozott nekem egy bögre kakaót. Bekapcsolta a tv-t, majd a távirányítót a kezembe adta, hogy nézzek azt amit szeretnék. Pár percig néztem valami sorozatot, szerintem valami szappanopera lehetett, majd inkább kinyomtam, és bambultam tovább. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Felvettem.
- Szia, este elrabolhatlak egy fél órára? - kérdezte Derek.
- Szia, ühüm, mit csinálunk?
- Majd meglátod..
- Kapok valamit?
- Ne kíváncsiskodj, majd meglátod.
- Szóval kapok valamit.
- Kikészítesz - nevetett fel.
- Hé, ez csúnya volt - vágtam be a durcit.
- Na jó, este megyek érted. Szia - tette le.
Nem tudom mit tervez estére, de kíváncsian várom. Anyu Willow szobájában pakolászott, mikor megkérdeztem, hogy elmehetek-e. Elengedett azzal a feltétellel, hogy vigyázok magamra. (?) Mintha eddig bármi bajom esett volna. :D
Épp a felsőmet vettem fel, amikor csengettek. Lerohantam az emeletről, majdnem sikerült kitörnöm a nyakam, de kinyitottam az ajtót. :D
- Na kész vagy durcás? - kérdezte Derek.
- Nem vagyok durcás. Hova megyünk?
- Ne türelmetlenkedj, majd meglátod.
- Hát jó.
És tudomásul vettem, hogy úgy se szedem ki belőle, hogy hova visz. Nagyon sokat autóztunk, majd egy dombosabb részhez értünk, mikor megálltunk.
- Megérkeztünk -mondta
- Hol vagyunk? - érdeklődtem
- Valahol a város szélén, itt nyugi van. Mondanom kell valamit.
A gyomrom a torkomba ugrott, a szívem hevesen kezdett verni. El se tudtam képzelni mit szeretne mondani. Szakítani akar? Megint veszekszünk? Jaj.
- Foglaltam egy szobát a hétvégére, Versailles-ba, és szeretném ha velem jönnél. Rád férne.
- Most ez komoly? Köszönöm - teljesen ledöbbentem. Annyira jólesett, egyszerűen elöntött a boldogság. Nagyon örültem.
- Persze, hogy komoly, akkor nem mondanám.
- És akkor egész hétvégén ott leszünk? És mit fogunk csinálni?
- Majd kitaláljuk.
Szóval akkor egész hétvégén kettesben leszünk, egy másik városban, egy hotelben.. Izgulok..
Tényleg, meg kell kérdeznem otthon. Anya simán belemegy, apa viszont nehéz eset lesz. Majd meglátjuk.

új! mostantól rendelés

sziasztok!
gondoltam örülnétek neki, ha lenne az oldalon fejlécrendelés. :)
így hát kipróbálom, és a visszajelzések alapján fog eldőlni, hogy marad-e vagy nem.
szóval, ide kommentbe vagy szancs.22@gmail.com email címre kérem a rendeléseket, majd ha elkészült, felteszem a 'Kész rendelések' menübe.
egyszerre 5 megrendelést vállalok, majd miután elkészültem vele, utána jöhet a többi.
mindenképpen szükséges megírnod:
- neved (elég becenév is)
- blog címe
- fejléc színe
- ki/mi legyen rajta
- szöveg
- ha esetleg valami plusz kell rá
szeretném ha kiírnátok vagy csak megemlítenétek, hogy tőlem van a fejléc. (nem hirdetést várok :))
na hajrá, holnaptól indul, addig is lehet írni :)
xoxo ♥

Huszonhatodik rész - Elment

A tegnapi rövid kis esténk tökéletes volt Derekkel, azt hiszem újra a régi köztünk minden.
Ma reggel nagyon korán ébredtünk. Ugyanis Lilly elmegy. Hazautazik ma, és egy jó darabig ismét nem látjuk egymást. Úgy tűnik legalább sikerült túltennie magát a szakításon, és jó volt végre együtt lenni megint. 10-re kellett kivinnünk Lillyt, így megreggeliztünk, majd felmentünk még átnézni a cuccait.
- Mindened megvan? - kérdeztem.
- Azt hiszem.
- Ajándékok, alvós póló?
- Bent van.
- Jó, reméljük nem hagysz itt semmit, báááár akkor lenne okod visszajönni - nevettem
- És tényleg. Csak kár, hogy van posta.. - szomorkodott
- Majd nemsokára találkozunk, de akkor én megyek hozzád okés?
- Okii.
Mindennel kész voltunk, amikor anyu felkiabált.
- Indulhatunk? - kérdezte
- Persze, máris - válaszoltuk szinte egyszerre.
- A kocsiban várlak titeket.
Lementünk, majd Lilly elköszönt Willowtól és Nialltől. Aputól még reggel, mert ő ment dolgozni. És elindultunk. Szinte egymás szavába vágva beszélgettünk az odafelé vezető úton.
Bekísértem Lillyt, adddig anya vett nekünk kólát, plusz Lillynek még csokit, meg egy szendvicset az útra.
Elbúcsúztunk, hosszan megöleltem, és ő is engem. Megígérte, hogy hív ha hazaért. Könnyes szemmel indultam a kocsi felé. Hazafelé megcsörrent a telefonom. Abby hívott, hogy este átjöhet-e, és hogy van egy rakás tanulnivaló. Hurrá.
Hazaértem, majd úgy döntöttem inkább átmegyek Derekhez. Nem bírtam otthon ülni. Fura volt Lilly nélkül. Csend volt.( Willow sikítozását leszámítva.)
Éppen a házuk előtt álltam, mikor írtam neki, egy sms-t, hogy 'Bejöhetek? E.' Kinézett az ablakon, és én csak mosolyogva vártam, hogy kijöjjön. Bementünk a szobájába, és nyugiba megnéztünk egy filmet. 7 fele hazavitt, majd kaptam egy búcsúcsókot, mivel reggelig már nem találkozunk. (:D) Abby átjött, és mivel pótolnom kellett, úgy döntött inkább itt alszik. Így végül éjfél után az angol könyvek fölött elaludtunk.   

kinézet

sziasztok :)
gondoltam hozok egy új fejlécet :)
remélem tetszik nektek!
ha valaki szeretne hasonlót, ide írhat: szancs.22@gmail.com 
xoxo ♥

Blogverseny

sziasztok :3
arra gondoltam, hogy csinálok egy blogversenyt. :')
szóval jelentkezés:
- kommentben itt az oldalon (ehhez a bejegyzéshez)
- vagy a facebook csoportban (halleresek blogai csoport)
aki tudja ezt tegye ki a blogján. :)

3 fordulós lesz.
1. forduló jelentkezés, majd kiválasztok x számú (jelentkezéses számától függően) blogot ami kiesik, és nem jön tovább.
2.forduló pontozom a blogokat, itt kiesik 2 blog
3. forduló olvasói szavazás - itt az olvasók véleményét kérem ki, és mindenki mondhat egy blogot ami szerinte a legjobb. :)
jelentkezési határidő: július 18.
díjak: blog design, oklevél, hirdetés ésatöbbi. :) minden résztvevő kap valamit.:)
hajrá!
várom a jelentkezőket!
xoxo ♥

Huszonötödik rész - Meglepetés

Dereket reggel sikerült elérnem. Megbeszéltük, hogy este találkozunk, és megpróbáljuk normálisan megbeszélni a dolgokat.
Lilly holnap megy haza. Így a mai napot még igyekeztünk kihasználni. Elmentünk szuvenírt venni a családjának, és Petenek. Voltunk az Eiffel-toronynál is. Ebéd előtt még hazamentünk és akkor jött a meglepetés. Ugyanis, anyának mondtam tegnap, hogy utolsó napon szeretném meglepni Lillyt, így anya elvitt minket Disneylandbe.

Lilly annyira örült, majdnem sírt is. Jó volt látni, hogy sikerült meglepnem. Az egész délutánt és az estét ott töltöttük. Egyszerűen fantasztikus volt. Este fáradtan estünk haza, de még Lillynek be kellett csomagolnia, és rám még várt egy rövid találka Derekkel. Féltem, mert nem tudtam mi lesz. Reméltem, hogy kibékülünk és minden jó lesz, és úgy folytatjuk, ahogy a veszekedés előtt volt.
Bepakoltunk Lillyvel, majd leszaladtam, mert hallottam, hogy csengetnek. Derek volt az.
- Mehetünk? - kérdezte közömbösen
- Persze.
Felkaptam a táskám, és már indulhattunk is. Egy híd végén lévő parkba mentünk.
- Most haragszol? - kérdeztem
- Nem - mondta ismét közömbösen. Hurrá.
- De igen, látom rajtad.
- Nem haragszom, csak keveset voltunk együtt, és bántott. Ne haragudj, tudom, hogy Lilly volt a legfontosabb, és én is azt akartam, hogy sokat legyetek együtt, de mégis. Hiányoztál minden percben. És nagyon rossz volt. De végre veled lehetek.
Könnybe lábadt szemmel néztem rá, mert megértettem, hogy miért volt a veszekedésünk. Magához húzott és megcsókolt. Ott álltunk a párizsi estén, és nem érdekelt minket semmi, abban a pár órában csak az, hogy ketten voltunk...