Nagyon jól éreztem magam Josh-sal. Arra a kis időre nem gondoltam Derekre és a szünetünkre.
Lilly tegnap este felhívott, hogy hogyan lesz akkor a téli szünet. Elmondtam neki mindent, részletesen. Szomorú volt, mert szerintem olyan boldog voltam, mikor Derekkel minden rendben volt. Igen ott az a fránya voltam.
Most pedig várok. Várok arra, hogy Derek keressen, de eddig semmi. Egy apró szikra sem, ami azt mutatná, hogy akar még tőlem bármit is.
Anyu elcipelt a fodrászhoz, majd elvitt vásárolni és egy pszichológushoz (?) is be akart vinni, hogy kibeszéljem magamból a problémáimat. Megmondtam neki, hogy nem szeretnék egy idegen emberrel társalogni, és teljes mértékben jól vagyok. (Ami nem túlzottan igaz, de mindegy.)
Hazamentünk. Ebédeltem, majd felmentem a szobába és elkezdtem a 'Gyönyörű sorscsapás' című könyvet. Annyira megfogott, hogy csak arra eszméltem fel, hogy besötétedett. Eddig egyszerűen imádom. Félretettem a könyvet, majd bekapcsoltam a gépem. Facebookon 1 barátfelkérésem volt, méghozzá Josh. Visszajelöltem, majd abban a pillanatban rám is írt.
Josh: Szia :)
Én: Szia.
Josh: Miújság? Nincs kedved ismét összefutni?
Találkozni akar. Most nem tudom mit csináljak. Nem jó ötlet. De mégis olyan jól érzem magam vele. De közben hiányzik Derek. Nagyon.
Én: De, találkozhatunk.
Jaj, ezt nem kellett volna.
Josh: És mikor érsz rá?
Én: Holnap délután akár.
Josh: Akkor holnap ötkor a plázában a mekinél?
Én: Oké, ott leszek. Most viszont megyek, mert nagyon fáradt vagyok. Holnap. Szia.
Josh: Menj csak, jó éjt. Szia. xx
Mielőtt kikapcsoltam volna a gépet, megnéztem Derek adatlapját. Semmi. Nem volt online már 2 napja.
A délelőttöm üresen telt. Nem történt semmi. Kiolvastam a könyvet, nagyon tetszett.
Nagyon izgultam a délutáni találka miatt. Lehet nem volt jó ötlet. Majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése