Tizedik rész - Egy csók, nem csók

Elena rohant is, Derek már a kapu előtt várta.
- Szia - köszönt El.
- Szia.
- Hova megyünk?
- Majd meglátod.
- Meglepetés?
- Olyasmi.
Derek egy parkba vitte a lányt, ahol leültek egy padra és beszélgettek.
- Ne haragudj a múltkori csók miatt.
- De én nem haragszom.
- Nem szabadott volna, csak úgy megcsókolnom téged.
- Derek ne csináld ezt.
És Elena megcsókolta. Derek meglepődött.
-  Na most neked is haragudnod kéne, mert megcsókoltalak. - nevetett El.
- Nem haragszom.
- Na látod.
Az egész délután együtt töltötték, de Elena kicsit félt, hogy túl gyorsan ugrottak bele, pedig még nem is jártak. El telefonja csörgött. "Abby"
- Ne haragudj de ezt fel kell vennem.
A lány érdeklődött, hogy még mindig a fiúval van-e, mert kereste otthon. Elena nagy vonalakban elhadarta, hogy mi történt. Abby nyugtatta, hogy minden rendben lesz.
- Lassan mennünk kéne, kezd hideg lenni, és a végén megfázol.
Derek hazavitte a lányt. Csókkal (!) köszöntek el egymástól, majd miután beért, felrohant a szobájába, és átgondolta a délután történteket. Nem tudta hova tenni ezt az egész "kapcsolatot". 11 körül járhatott, mikor lement a földszintre, hátha ébren talál valakit. Az anyukája a konyhaasztalnál ült, és a laptopján pötyögött.
- Anyu! Miért nem alszol?
- Még dolgozom kicsim.
- Beszélhetnénk?
- Baj van?
- Nem, nincs semmi, csak kíváncsi vagyok a véleményedre.
Tömören elmesélte az egész 'Derek sztorit'. Az anyukája egyrészt aggódott érte nehogy csalódás érje a lányát, másrészt viszont örült, hogy hamar barátokra talált, és feldolgozta a költözést. (már amennyire sikerült neki)
- Na menj, aludj egy nagyot, és holnapra jobban átlátod majd.
- Köszönöm anyu!
Másnap Derek megint felhívta, hogy találkozzanak, mert fontos mondanivalója van a lány számára.