Újra?

Sziasztok!
Arra gondoltam, hogy folytatom a blogot, ha van rá érdeklődés.
Szóval várom a visszajelzéseket, hogy folytassam, vagy ne. Akár itt hozzászólásban vagy chatben.

Addig is, ha gondoljátok a másik blogomon megtaláltok: itt
Kukkantsatok be :)
xx

the end

sziasztok!
sajnos ez egy ideig befejezetlen történet marad, talán majd egyszer folytatódik :)
köszönöm a sok látogatót, a feliratkozókat!
lehet még találkozunk!
xx

off

sziasztok!
gondoltam tisztázom a dolgokat, mielőtt bármit is teszek a bloggal. :)
kb. 2 hete jött egy gondolat, hogy abbahagyom a blogot. egyszerűen nem szerettem azt amit írok. kudarc volt a saját írásom, mert tudtam, hogy képes vagyok ennél jobb sztorira is.
DE: amíg nem írtam azt éreztem, hogy hiányzik. hiányzik hogy lássam, hogy olvassátok a blogomat, kapjam a megjegyzéseket, kritika kéréseket ésatöbbi.
így úgy döntöttem, mégis befejezem ezt a történetet.
lehet, hogy ritkábban jönnek a részek, mert közben dolgozom is, de jönni fognak. :)
köszönöm ♥
hamarosan jövök.
xx

Harminchetedik rész - Hm

Nagyon jól éreztem magam Josh-sal. Arra a kis időre nem gondoltam Derekre és a szünetünkre.
Lilly tegnap este felhívott, hogy hogyan lesz akkor a téli szünet. Elmondtam neki mindent, részletesen. Szomorú volt, mert szerintem olyan boldog voltam, mikor Derekkel minden rendben volt. Igen ott az a fránya voltam.
Most pedig várok. Várok arra, hogy Derek keressen, de eddig semmi. Egy apró szikra sem, ami azt mutatná, hogy akar még tőlem bármit is.
Anyu elcipelt a fodrászhoz, majd elvitt vásárolni és egy pszichológushoz (?) is be akart vinni, hogy kibeszéljem magamból a problémáimat. Megmondtam neki, hogy nem szeretnék egy idegen emberrel társalogni, és teljes mértékben jól vagyok. (Ami nem túlzottan igaz, de mindegy.)
Hazamentünk. Ebédeltem, majd felmentem a szobába és elkezdtem a 'Gyönyörű sorscsapás' című könyvet. Annyira megfogott, hogy csak arra eszméltem fel, hogy besötétedett. Eddig egyszerűen imádom. Félretettem a könyvet, majd bekapcsoltam a gépem. Facebookon 1 barátfelkérésem volt, méghozzá Josh. Visszajelöltem, majd abban a pillanatban rám is írt.
Josh: Szia :)
Én: Szia.
Josh: Miújság? Nincs kedved ismét összefutni?
Találkozni akar. Most nem tudom mit csináljak. Nem jó ötlet. De mégis olyan jól érzem magam vele. De közben hiányzik Derek. Nagyon.
Én: De, találkozhatunk.
Jaj, ezt nem kellett volna.
Josh: És mikor érsz rá?
Én: Holnap délután akár.
Josh: Akkor holnap ötkor a plázában a mekinél?
Én: Oké, ott leszek. Most viszont megyek, mert nagyon fáradt vagyok. Holnap. Szia.
Josh: Menj csak, jó éjt. Szia. xx
Mielőtt kikapcsoltam volna a gépet, megnéztem Derek adatlapját. Semmi. Nem volt online már 2 napja.

A délelőttöm üresen telt. Nem történt semmi. Kiolvastam a könyvet, nagyon tetszett.
Nagyon izgultam a délutáni találka miatt. Lehet nem volt jó ötlet. Majd meglátjuk.

Harminchatodik rész - Nem bírom

2  nap telt el azóta, hogy Derek szünetet kért. Ez a 2 nap pokol volt. Láttam a suliban, de nem mehettem oda hozzá, nem ölelhettem meg, nem érhettem hozzá. Szörnyű volt.

Abby végig mellettem volt. Egy percre sem hagyott magamra. Tegnap délután elrángatott a plázába, könyvesboltba vitt, próbálta elterelni a gondolataimat. Néha sikerült is. Ha egy kis időre is.

Ma délután úgy döntöttem elmegyek sétálni a parkba, kicsit kikapcsolódni. Meglepődve fordultam meg, mikor egy idegen hang a nevemet mondogatta a hátam mögött.

- Szia Elena - köszönt.

- Szia Josh, hát te? - érdeklődtem.

- Csak sétálgatok. Örömmel látom, hogy már nem sírsz, és nem is rohansz.. vagy de?

- Nem, nem rohanok - nevettem el magam.

- Akkor esetleg meghívhatlak egy kávéra vagy valamire a park végén levő kávézóban?

- Benne vagyok - mosolyogtam, majd elindultunk a kávézó felé.

Amikor elindultam ma délután otthonról, nem gondoltam volna, hogy egy sráccal fogok kávézgatni, és az élet nagy dolgairól beszélgetni.

- És van kedvenc együttesed? - kérdezte.

- Óriási Green Day fan vagyok - mondtam halkan.

- Te komolyan szereted a Green Dayt?

- Ühüm, de ne nevess ki. 

- Miért nevetnélek ki? Én is nagy fan vagyok.

- Úristen, tényleg? Ennek úgy örülök.

- Örülök, hogy örülsz. Nem néztem volna ki belőled.

- Miért, milyen zenét hallgatok az elképzelésed szerint?

- Mondjuk inkább The Wanted-re tippeltem volna, mint Green Dayre. - Naa - nevettem - Viszont lassan mennem kéne. Még vár rám egy halom tanulnivaló. - Jó persze, menj csak. Ugye ezentúl nem kell a parkba sétálgatnom, hátha erre jársz ismét? - Miért ebben a 2 napban azt tetted? - Igen, mivel meg akartalak ismerni. - Te most viccelsz? - Nem, tényleg. - Na jó, kérem a telefonod. - Minek? - Add már ide. - Tessék. Bepötyögtem a számom, majd elmentettem. - Itt a számon, csak hogy ne keljen sétálgatnod. Viszont tényleg megyek, szia. - Hé, köszi. Szia. És hazaindultam. Már majdnem beléptem az ajtón, mikor jött egy sms-em. Ismeretlen szám. ' Kösz a számot. Remélem még találkozunk. Josh. '


# Sara Ramirez - The Story

fontos

sziasztok!
sajnálom ma semmiképpen nem hozom az új részt.
kis zűrzavar van most nálam.
addig is hagyok nektek egy kis részletet majd.
holnap jövök.
xx


a következő rész tartalmából (félmondatok):
" találkozni akar.."
" közelebb hajolt, majd meg akart csókolni.."
" hiányzik.. "
" azt mondta vár.. "
" nem jó ötlet.. "


# Birdy - Skinny Love

Harmincötödik rész - Vége?!

Ideges voltam. Egész nap görcsöltem a Derekkel való találkozástól. Abby egész végig velem volt addig, míg el nem indultam a parkba.
Pontosan 6-ra értem oda. Derek egy padon ülve várt.
- Szia - köszöntem, majd meg akartam csókolni, de elhúzodott.
- Szia - köszönt hűvösen.
- Mi ez az egész? - tértem rögtön a lényegre.
- Elena, nekem most időre van szükségem. Valami nem jó köztünk. Nem érzem azt amit a legelején.
- Most szakítani akarsz? - kérdeztem, miközben a könnyeimet próbáltam magamba folytani.
- Ha nem is szakítunk, egyenlőre azt szeretném ha egy ideig nem találkoznánk a sulin kívül, mivel ott lehetetlen megoldani.
- Mit tettem?
- Semmit, nem a te hibád. Össze vagyok zavarodva.
- Derek, ezt te se gondolod komolyan. Egyik pillanatról a másikra? Hétvégén még minden rendben volt. Vagy nem?
- Nem tudom.
- Derek én szeretlek - és nem bírtam tovább, elsírtam magam.
- El, kérlek értsd meg.
- Mit, azt hogy lefeküdtem veled, és most kidobsz?
- Szó sincs erről. És nem dobtalak ki, csak időt kértem.
- Jó, én ezt nem akarok tovább hallgatni. Ha észhez tértél keress meg!
És otthagytam. Dühös voltam. Legszívesebben üvöltöttem volna, de nem tehettem. Alig vártam, hogy hazaérjek. Rohantam.
Neki rohanhattam valakinek, mert a következő kép, hogy a földön fekszek és egy idegen srác nyújtja a kezét.
- Hé, jól vagy?
- Persze.
Felhúzott, majd az arcomba nézett.
- Miért sírsz? Megütötted magad?
- Nem, dehogy. Csak veszekedtem az előbb.
- Ja értem. Sajnálom!
- Nem a te hibád - mosolyogtam rá.
- Amúgy Josh vagyok.
- Én Elena. Viszont megyek, mert haza kéne érnem.
- Oké, de azért óvatosan rohanj, mert összetöröd magad.
- Jó, és kösz mindent.
Majd otthagytam. Hazaértem, felhívtam Abbyt, aki szintén nem értette Dereket. Lezuhanyoztam, ágyba bújtam, és igyekeztem kikapcsolni.